GLAVNI MENU OSZTÁLYOK
A szülőknek is nehéz az iskolatáska - Školski udžbenici
A szülőknek is nehéz az iskolatáska
2014.03.17.

Minden viszonylagos, így a gyermek iskoláztatási költségei is. Függ ez a diák, a szülők és az iskola elvárásaitól és igényeitől, valamint a tanulmányok fokától, de legfőképpen a család anyagi helyzetétől és lehetőségeitől, mert Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Manapság semmit nem kapni ingyen, minden pénzbe kerül, még az ingyenes oktatás is. És ez nem is kevés pénz. Habár egyes családoknak a taníttatás jelentéktelen költségnek számít, a többségnek óriási teher egész éven át, nemcsak a szeptemberi iskolakezdéskor. Függetlenül attól, hogy egy vagy esetleg több gyermek tanul a családból valamelyik általános, közép vagy felsőfokú oktatási intézményben.

Nemcsak a gyerekek, de a szülőknek is nehéz mostanság az iskolatáska. Nehéz, mert sok pénzbe kerül mindaz, ami bele vagy hozzátartozik. Így a napi megélhetési költségek mellett további jelentős tétel minden átlagos család költségvetésében a gyerek vagy gyerekek taníttatása. Ha az átlagember bére magasabb lenne a jelenleginél, és tényleg mindenki megkeresné az ötvenezer dinár feletti országos átlagfizetést, akkor ez biztosan kisebb tehertétel lenne a családoknak. Az anyagi nehézségek ellenére a legtöbb szülő azonban továbbra is minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyereke többre vigye, mint ő maga. Ezért nagy áldozatokra is hajlandó, hogy a gyermek minél jobb oktatásban részesüljön, mert sokak számára ez jelenti a jobb élet egyedüli lehetőségét. A szülő ezért a kevéske fizetéséből sem sajnálja a pénzt rákölteni a tankönyv- és a tanszercsomagokra, az iskolatáskákra, a különórákra és a felkészítőkre, a havi bérletjegyekre, a ruházatra, az uzsonnára, az osztálykirándulásokra, a különféle újságokra és egyéb, a taníttatáshoz kapcsolódó tervezett vagy váratlan kiadásokra. A becslések szerint egy középiskolás esetében évente ez legalább százezer dináros költséget jelent, egy általános iskolás esetében pedig ennek legkevesebb a felét számolhatjuk.

Mindenesetre nehéz pontosan számszerűsíteni, hogy egy-egy család számára mennyibe kerül egy vagy több gyermek egyéves taníttatása, hiszen ez sokban függ a személyes igényektől, valamint a család és a szülőhely nyújtotta lehetőségektől is. Az idősebb gyermekem tavaly ősszel kezdte meg tanulmányait az általános iskola első osztályában, így mi nem régen vágtunk bele ebbe a nagy kalandba. Elsőre úgy tűnt, hogy a szeptemberi iskolakezdés kerül legtöbbe, de ebben most már nem vagyok olyan biztos, mert különféle tervezett és váratlan havi költségek már jelentős tétellé nőttek. Az iskolakezdésre szerettünk volna íróasztalt és széket venni, ami elsőre egyszerűnek tűnt, de végül kiderült, mégsem az. A bútorüzletekben ugyanis hagyományos íróasztalt nem lehet venni, csak számítógépes asztalt, amelyek közül a tanulásra is használható majd tízezer dinárba került. Végül az egyik asztalos negyvenegynéhány euróért készített egy kisebb, háromfiókos asztalt, ami mellé majdnem fele annyiért vettünk íróasztalszéket is. Az iskolatáska-vásárlást viszont megúsztuk a fogadott keresztszülőknek köszönhetően, akiktől ezt ajándékba kapta a gyerekünk. Az iskolatáskákról tudni kell, hogy egy háterősítővel ellátott valamire való táska közel ötezer dinárba kerül. A táska árát jelentősen emeli az is, hogy éppen hány hercegnő vagy pókember látható rajta. Az elsősöknek a tankönyvcsomag ingyenes volt, de külön meg kell venni az angol tankönyvet. Ismerőseimtől tudom, hogy a felsőbb osztályokban már meg kell vásárolni a következő tanévre az új tankönyvcsomagot, amelyet részletekben törleszthetnek a szülők. A hetedik osztályosok számára jelenleg 14 000 dinárba kerül az új könyvcsomag. A tanszereket az elsősöknek a Magyar Nemzeti Tanács biztosította, ami nagy segítség volt. Azonban különféle tanszereket akkor és azután is kellett vásárolni, köztük füzeteket, könyv- és füzetborítókat, írószereket stb. Venni kellett tornacipőt és tornaruhát is. Ez is kiadás, bár odébb van még a tanév vége. A ruházat ugyan nem tartozik a nélkülözhetetlen iskolai kellékek közé, de azért ezt is oda szoktuk sorolni. Hiszen mindenki igyekszik a gyerekét rendes és tiszta ruhába öltöztetni, amikor iskolába küldi. Az iskolakezdés így többnyire a ruhatár pótlását vagy megújítását is jelenti, hiszen a növésben lévő emberpalánták nagyon gyorsan kinövik a ruhát és a cipőt. Szerbia pedig arról híres, hogy a környező országok közül itt kerül legtöbbe a gyerekruha és a gyerekcipő. A legtöbb esetben drágább, mint a felnőtt ruházat.

A rendszeres havi iskolaköltségek között jegyezhetjük még a különféle gyerekújságok vásárlását, a közel ezer dináros uzsonnát, egy-egy színházlátogatást, valamint már most az elmaradhatatlan különórákat. A gyerekem egyelőre csak külön szerb órára jár, ami havi ezerhétszáz dinárba kerül. Azt szeretnénk, ha megtanulna szerbül, amire nincs lehetősége, ha csak az iskolában alkalmazott módszertan szerint tanulja a szerb nyelvet, amelyet ebben a homogén magyar közegben idegen nyelvként kellene tanítani, hogy eredményes legyen a nyelvtanulás. A különórák száma az elkövetkező években valószínűleg növekedni fog, ahogyan a kiadások száma is, hiszen már magában a tankönyv- és a tanszercsomag több tízezer dináros tétel lesz.

Nemcsak a gyerekek, de a szülőknek is nehéz mostanság az iskolatáska. Nehéz, mert sok pénzbe kerül mindaz, ami bele vagy hozzátartozik. Így a napi megélhetési költségek mellett további jelentős tétel minden átlagos család költségvetésében a gyerek vagy gyerekek taníttatása. Ha az átlagember bére magasabb lenne a jelenleginél, és tényleg mindenki megkeresné az ötvenezer dinár feletti országos átlagfizetést, akkor ez biztosan kisebb tehertétel lenne a családoknak. Az anyagi nehézségek ellenére a legtöbb szülő azonban továbbra is minden tőle telhetőt megtesz, hogy a gyereke többre vigye, mint ő maga. Ezért nagy áldozatokra is hajlandó, hogy a gyermek minél jobb oktatásban részesüljön, mert sokak számára ez jelenti a jobb élet egyedüli lehetőségét. A szülő ezért a kevéske fizetéséből sem sajnálja a pénzt rákölteni a tankönyv- és a tanszercsomagokra, az iskolatáskákra, a különórákra és a felkészítőkre, a havi bérletjegyekre, a ruházatra, az uzsonnára, az osztálykirándulásokra, a különféle újságokra és egyéb, a taníttatáshoz kapcsolódó tervezett vagy váratlan kiadásokra. A becslések szerint egy középiskolás esetében évente ez legalább százezer dináros költséget jelent, egy általános iskolás esetében pedig ennek legkevesebb a felét számolhatjuk.

Mindenesetre nehéz pontosan számszerűsíteni, hogy egy-egy család számára mennyibe kerül egy vagy több gyermek egyéves taníttatása, hiszen ez sokban függ a személyes igényektől, valamint a család és a szülőhely nyújtotta lehetőségektől is. Az idősebb gyermekem tavaly ősszel kezdte meg tanulmányait az általános iskola első osztályában, így mi nem régen vágtunk bele ebbe a nagy kalandba. Elsőre úgy tűnt, hogy a szeptemberi iskolakezdés kerül legtöbbe, de ebben most már nem vagyok olyan biztos, mert különféle tervezett és váratlan havi költségek már jelentős tétellé nőttek. Az iskolakezdésre szerettünk volna íróasztalt és széket venni, ami elsőre egyszerűnek tűnt, de végül kiderült, mégsem az. A bútorüzletekben ugyanis hagyományos íróasztalt nem lehet venni, csak számítógépes asztalt, amelyek közül a tanulásra is használható majd tízezer dinárba került. Végül az egyik asztalos negyvenegynéhány euróért készített egy kisebb, háromfiókos asztalt, ami mellé majdnem fele annyiért vettünk íróasztalszéket is. Az iskolatáska-vásárlást viszont megúsztuk a fogadott keresztszülőknek köszönhetően, akiktől ezt ajándékba kapta a gyerekünk. Az iskolatáskákról tudni kell, hogy egy háterősítővel ellátott valamire való táska közel ötezer dinárba kerül. A táska árát jelentősen emeli az is, hogy éppen hány hercegnő vagy pókember látható rajta. Az elsősöknek a tankönyvcsomag ingyenes volt, de külön meg kell venni az angol tankönyvet. Ismerőseimtől tudom, hogy a felsőbb osztályokban már meg kell vásárolni a következő tanévre az új tankönyvcsomagot, amelyet részletekben törleszthetnek a szülők. A hetedik osztályosok számára jelenleg 14 000 dinárba kerül az új könyvcsomag. A tanszereket az elsősöknek a Magyar Nemzeti Tanács biztosította, ami nagy segítség volt. Azonban különféle tanszereket akkor és azután is kellett vásárolni, köztük füzeteket, könyv- és füzetborítókat, írószereket stb. Venni kellett tornacipőt és tornaruhát is. Ez is kiadás, bár odébb van még a tanév vége. A ruházat ugyan nem tartozik a nélkülözhetetlen iskolai kellékek közé, de azért ezt is oda szoktuk sorolni. Hiszen mindenki igyekszik a gyerekét rendes és tiszta ruhába öltöztetni, amikor iskolába küldi. Az iskolakezdés így többnyire a ruhatár pótlását vagy megújítását is jelenti, hiszen a növésben lévő emberpalánták nagyon gyorsan kinövik a ruhát és a cipőt. Szerbia pedig arról híres, hogy a környező országok közül itt kerül legtöbbe a gyerekruha és a gyerekcipő. A legtöbb esetben drágább, mint a felnőtt ruházat.

A rendszeres havi iskolaköltségek között jegyezhetjük még a különféle gyerekújságok vásárlását, a közel ezer dináros uzsonnát, egy-egy színházlátogatást, valamint már most az elmaradhatatlan különórákat. A gyerekem egyelőre csak külön szerb órára jár, ami havi ezerhétszáz dinárba kerül. Azt szeretnénk, ha megtanulna szerbül, amire nincs lehetősége, ha csak az iskolában alkalmazott módszertan szerint tanulja a szerb nyelvet, amelyet ebben a homogén magyar közegben idegen nyelvként kellene tanítani, hogy eredményes legyen a nyelvtanulás. A különórák száma az elkövetkező években valószínűleg növekedni fog, ahogyan a kiadások száma is, hiszen már magában a tankönyv- és a tanszercsomag több tízezer dináros tétel lesz.

 

Forrás: magyarszo.com